Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében (különösképpen a 42-es versben) Jézus útmutatást ad a korai gyülekezet példáján keresztül, hogy mindezt hogyan érjük el.
- Hatalmas hangsúlyt fektettek arra, hogy ISTEN SZAVÁT TANÍTSÁK, mert felismerték Jézus szolgálatából, hogy enélkül lehetetlen érett tanítványokat nevelni.
- A tanítványság igen fontos részét képezte a KÖZÖSSÉG. Krisztust követve megértették, hogy a tanítványság nélkülözhetetlen része, hogy "együtt járjunk" - hogy bátorítsuk, segítsük, támogassuk egymást.
- A legfontosabb az volt, hogy az életük minden tekintetében Jézus elvégzett megváltói munkája és mindenen felülkerekedõ szerelme maradjon a legfontosabb. Erre az ÚRVACSORA rendszeres megünneplésével emlékeztek - ahogyan azt Jézus kérte.
- EGYÜTT IMÁDKOZTAK, mert tudták, hogy teljes mérétkben Istenre van szükségük. Jézus életébõl és tanításaiból megértették, hogy kihagyhatatlan ez az Istennel együtt eltöltött idõ akkor, ha meg akarjuk ismerni Õt és szeretnénk Õt másokkal is megismertetni.
- A közös imádság egyik csodálatos kifejezõdése az is, amikor ÉNEKKEL ÉS ZENÉVEL dicsérjük Istent.
- Isten terve, hogy a JÓ HÍRT a környezetünkben élõknek TOVÁBBADJUK, hogy hirdessük Jézust.
- ISTEN SZERETETE gyakorlati módon jelen volt a gyülekezetben, ahogy az Isteni törõdés az Õt követõkön keresztül megnyilvánult.
A szolgálatunkban Jézus ezen útmutatása adja az irányt és JÉZUS LELKÉVEL EGYÜTTMÛKÖDVE, az Õ erejével, hatalmával és képesítésével felruházva, az akaratát tesszük, és elérhetõek maradunk az Õ számára.
Hisszük, ha elérhetõ vagy Jézus számára, megismerheted Õt és Isten használni fog abban, hogy te is részt vegyél abban a munkában, amit ránk bízott. Keresd az Urat és tedd magad elérhetõvé Számára!